a demokratikus folyamatokkal való elkötelezettséget szabályozó szabályok megállapításában—beleértve a választásokkal, a kampányfinanszírozással és a lobbizással kapcsolatos törvényeket—a szakszervezeteket és a vállalatokat gyakran összekapcsolják azzal a téves feltételezéssel, hogy ez a két típusú szervezet nagyjából egyenértékű, ezért hasonló szabályoknak kell vonatkozniuk rájuk. Például, a Legfelsőbb Bíróság előtt Citizens United v. A Szövetségi Választási Bizottság határozata, a szakszervezetek és a vállalatok azonos korlátokat szabtak arra, hogy képesek legyenek az Általános kincstári pénzeket szövetségi választásokra költeni, és mivel a határozat ugyanolyan szabadon használhatta általános pénzeszközeit politikai kiadásokra.1
a vállalati és szakszervezeti politikai tevékenység egyenlőségére irányuló erőfeszítések legalább az 1940-es évekre nyúlnak vissza az 1943-as Smith-Connally-törvény elfogadásával, amely megtiltotta a szakszervezeteknek a szövetségi jelölteknek való hozzájárulást a paritás szellemében a Tillman-törvény vállalati hozzájárulásokra vonatkozó korlátozásaival,2 és az 1947-es Taft-Hartley-törvény, amely megtiltotta a vállalatok és a szakszervezetek független kiadásait.3 Az Amerikai Egyetem korábbi alkotmányjogi professzoraként Rep. Jamie Raskin (D-MD) elmagyarázza, hogy a szakszervezetek és a vállalatok közötti hamis egyenértékűség “mélyen belemerült az amerikai jogi, politikai és társadalmi tudatba, gyengítve a szakszervezeteket mint szerves demokratikus intézményeket a civil társadalomban … miközben növeli a nagyvállalatok vezérigazgatóinak politikai hatalmát, akiket egyre inkább, ha bizarr módon, a polgári tagsági szövetségek vezetőiként kezelnek.”4
a törvény azonban nem mindig kezeli egyenlően a szakszervezeteket és a vállalatokat. Például a szakszervezetekre szigorúbb közzétételi követelmények vonatkoznak a politikai és egyéb kiadási formák tekintetében.5 ezenkívül a kollektív szerződés hatálya alá tartozó munkavállalók lemondhatnak a politikai tevékenység finanszírozásáról, míg a vállalati részvényesek nem.6 ennek eredményeként a szakszervezetek korlátozottabbak abban, ahogyan részt vesznek a politikai folyamatban.7 ugyanakkor a vállalatok sokkal nagyobb pénzügyi forrásokkal rendelkeznek a politikai szerepvállaláshoz.8
számos ok van arra, hogy kritizáljuk a szakszervezetek és a vállalatok politikai szerepvállalásának összehasonlító szabályozását, az egyik legnyilvánvalóbb, mégis viszonylag fejletlen kérdés az, hogy a szakszervezetek és a vállalatok alapvetően különböző szervezetek. Más a felépítésük, más a céljuk, és más módon lépnek kapcsolatba az amerikai demokráciával.
ez a kiadvány a szakszervezetek és vállalatok vezetői választásaira összpontosít. Az uniós vezetői választások hasonlítanak a jól működő politikai demokráciához: Egy személy, egy szavazat alapvető normáját követik; egyenlő esélyeket kínálnak a jelölteknek a kampányhoz; és biztosítják a titkos szavazást. Ennek eredményeként a szakszervezeteket gyakran a demokrácia iskoláinak tekintik, oktatják tagjaikat a választási demokráciáról, és lehetőséget biztosítanak számukra a részvételre.
ezzel szemben az állami vállalatok választásai a tulajdonban lévő részvények számán vagy típusán alapulnak. Emellett a kampányolási lehetőségek korlátozottak, és az egyéni szavazatokat nyilvánosságra hozzák. Bár a vállalatokat néha “részvényesi demokráciáknak” nevezik, az állami vállalatok elmaradnak az alapvető demokratikus elvek megtestesítésétől, még akkor is, ha csak a részvényeseket veszik figyelembe.9 ezenkívül az olyan fontos érdekelt feleknek, mint a munkavállalók és az ügyfelek, általában nincs beleszólásuk a vállalati vezetői választásokba.10
a belső strukturális különbségeken túl a szakszervezetek és a profitorientált vállalatok is különböznek a demokráciára gyakorolt hatásuk tekintetében. Például a szakszervezetek növelik a választói részvételt a politikai választásokon, nemcsak saját tagjaik, hanem a szakszervezeten kívüli munkavállalók körében is.11 A választói részvétel növekedése leginkább a kevésbé képzettek és alacsonyabb jövedelemmel rendelkezők körében figyelhető meg.12 ezenkívül a kutatások azt mutatják, hogy a szakszervezetek általában a nagyközönség által támogatott politikákat támogatják, míg a vállalatok általában a lakosság többsége által ellenzett politikákat támogatják.13 Ez nem azt jelenti, hogy a profitorientált vállalatok nem a társadalom javát szolgálják, mivel jelentős gazdasági előnyökkel járhatnak, és hozzájárulhatnak a közösséghez. A vállalatok demokratikus és politikai folyamatokban való részvétele azonban különbözik a szakszervezetek részvételétől, és más hatással is jár.
a politikai demokrácia előmozdítása érdekében a politikai döntéshozóknak ösztönözniük kell a szakszervezetek létrehozását a szervezkedési jog védelméről és a közszolgálati tárgyalás szabadságáról szóló törvény elfogadásával.14 általánosabban, amikor a politikai részvételt szabályozó szabályok reformját fontolgatják, a politikai döntéshozóknak vissza kell fordítaniuk azokat a politikákat, amelyek a szakszervezeteket a vállalatoknál szigorúbban szabályozzák, abba kell hagyniuk az olyan egyezmények megszegését, amelyek a szakszervezeteket és a vállalatokat egyenértékűnek tekintik, és törekedniük kell a szakszervezetek és más demokratikusan szervezett csoportok politikai részvételének előmozdítására. Azok a szabályozások, amelyek a szakszervezeteket és a vállalatokat hasonlóan kezelik, bizonyos esetekben megfelelőek lehetnek, de nem minden esetben.
a szakszervezetek szabad és tisztességes választásokat tartanak a vezetői pozíciókra
akadémikusok, újságírók és nemzetközi szervezetek számos alapelvet és értéket azonosítottak a politikai demokrácia alapvető elemeként.15 bármely demokratikusan szervezett rendszer egyik legalapvetőbb eleme az érdekelt felek azon joga, hogy rendszeresen megtartott szabad és tisztességes választásokon vegyenek részt a vezetői pozíciókért.16 a rendszeres, szabad és tisztességes vezetői választások minden demokrácia alapvető elemei, és a választásokon való részvétel az egyik legfontosabb és leghatékonyabb módja annak, hogy a polgárok beleszólhassanak kormányuk működésébe.17
mind a szakszervezetek, mind az állami vállalatok rendszeres választásokat tartanak a vezetői pozíciókra.18 nemzeti és nemzetközi munkaügyi szervezet legalább ötévente, a helyi munkaügyi szervezetek pedig legalább háromévente választják meg vezetőiket.19 Hasonlóképpen, az állami vállalatok kötelesek évente megtartani az igazgatótanácsi választásokat.20 bár a szakszervezetek és a profitorientált vállalatok egyaránt tartanak rendszeres választásokat, csak olyan szakszervezetek tartanak választásokat, amelyek összhangban vannak az alapvető demokratikus elvekkel és normákkal.21
például a szakszervezetek betartják az egy személy, egy szavazat elvét. A szakszervezeti tisztviselők kiválasztásakor minden jó helyzetben lévő szakszervezeti tag egy szavazatra jogosult.22 és azokban az esetekben, amikor a tisztviselőket a küldöttek konvenciója választja ki—akiket saját tagságuk titkos szavazással választ ki—, a konvenciót a Munkaügyi Szervezet alkotmányának és alapszabályának megfelelően kell lefolytatni, mindaddig, amíg azok összhangban vannak a szakszervezeti választásokat szabályozó általános szövetségi törvényekkel.23 Az uniós alkotmányok és alapszabályok általában előírják a küldöttek reprezentatív választási eljárását, összhangban az egy személy, egy szavazat elvével.24
a szakszervezeteknek is szükséges eljárásaik vannak a titkos szavazólapok leadásához.25 fontos, hogy a szövetségi munkajog kifejezetten védi a tagok azon jogát, hogy támogassák az általuk választott jelöltet, félelem nélkül “büntetés, fegyelem, vagy helytelen beavatkozás vagy megtorlás.”26 ezek a szabályok és eljárások biztosítják, hogy minden szakszervezeti tagnak egyenlő lehetősége legyen hallatni hangját.
a szilárd választójogon túl az uniós választások biztosítják, hogy minden tag lehetőséget kapjon a tisztségre. Minden szakszervezeti tagnak joga van jelölteket állítani,27 és minden jó hírű tag, bizonyos ésszerű korlátozások mellett, tisztséget tölthet be.28 ezenkívül a Freedom House-egy nem kormányzati szervezet, amely világszerte támogatja a demokráciát-azt értékeli, hogy a választások “szabadok és tisztességesek” – e, részben annak alapján, hogy a jelöltek “felszólalhatnak-e, nyilvános találkozókat tarthatnak-e, és tisztességes vagy arányos médiahasználatot élvezhetnek-e a kampány során, megfélemlítéstől mentesen.”A 29 szakszervezet betartja ezt az elvet: tilos bizonyos jelölteket előnyben részesíteni a választásokon, és csak az általános választási információk terjesztése céljából gyűjthetnek szakszervezeti pénzt.30
ezzel szemben, míg a szakszervezeti választások célja a tagok egyenlő választójogának biztosítása és a közmondásos “népakaratot” tükröző eredmények elérése, a profitorientált vállalatok által tartott választások gyakran úgy vannak kialakítva, hogy előnyben részesítsék a meglévő vezetést, és nagyobb szavazati jogot biztosítsanak bizonyos részvényeseknek másokkal szemben. Egy személy helyett egy szavazat, a vállalati választásokon az alapértelmezett elv az ” egy részvény, egy szavazat.”31 vagyis a szavazati jog a befektető tulajdonában lévő részvények számából vagy típusából származik, bizonyos részvényosztályok több szavazati jogot jelölnek tulajdonosaik számára.32 ezenkívül csak azoknak a részvényeseknek van szavazati joguk, akik egy meghatározott “nyilvántartási dátum” óta, általában 10-60 nappal a választások előtt rendelkeznek vállalati részvényekkel.33
mint ilyen, a koncentrált tulajdonnal rendelkező cégeknél csak egy maroknyi magánszemély vagy szervezet—azaz a fő vagy ellenőrző részvényesek—képes hatékonyan meghatározni az igazgatóság felépítését és a vállalati politikát.34 eközben a kis számú részvényt birtokló befektetőknek általában kevés befolyásuk van a vállalati hatalmi struktúrákra.35 ezenkívül az elmúlt néhány évben nőtt a kétosztályos és a többosztályos szavazási struktúrák száma, ahol bizonyos részvényesek—általában az alapítók-nagyobb szavazati jogokat biztosító részvényekkel rendelkeznek, még akkor is, ha ezek a részvényesek a teljes részvénynek csak kis százalékát birtokolják.36 például a vállalatok különböző típusú részvényeket bocsáthatnak ki, amelyek közül néhány részvényenként 10 szavazatot ér, mások részvényenként csak egy szavazatot. Legalább egy társaság még olyan részvényeket is kibocsátott, amelyekben az állami társaság részvényei nem rendelkeztek szavazati joggal.37
egy másik jelentős különbség a szakszervezetek és a vállalatok által tartott választások között az, hogy hogyan választják ki a vezetői pozíciókra jelölteket, és hogyan vezetik a vezetői kampányokat. Míg a munkaügyi szervezetek gyakran tiszteket vonnak ki tagságukból, az állami vállalatok részvényeseit visszatartják az igazgatósági igazgatók kinevezésétől vagy maguk vezetésétől.
a hivatalban lévő igazgatók és szövetségeseik határozott előnyt élveznek a vállalati választási struktúrákban. Például a vállalati igazgatók választása során az inkumbens igazgatók felhasználhatják az inkumbens pénzeszközöket a választási anyagokhoz és azok elosztásához. A részvényesek és más nem megfelelő jelöltek viszont nem.38 ezenkívül az Egyesült Államok Értékpapír-és Tőzsdebizottságának egy 2010—es szabálya szerint csak a “jelentős, hosszú távú részvényesek”—azok a részvényesek, akik a társaság részvényeinek legalább 3% – át folyamatosan birtokolták legalább három évig-vehetik fel a javasolt igazgatósági jelöltjeiket a választások előtt más részvényeseknek küldött meghatalmazási anyagokba.39 2020 februárjától az igazgatói jelölt felvételének jogát a meghatalmazott anyagokba csak egyszer használták az Egyesült Államokban.40
továbbá, bár a részvényesek támogató nyilatkozatokat nyújthatnak be az igazgatósági jelöltek számára, gyakran hosszkorlátozások vonatkoznak rájuk.41 ezzel szemben a hivatalban lévő igazgatók hasonló nyilatkozatai nem tartalmaznak ilyen korlátozásokat. A részvényesek jelölési jogainak ezen korlátozásai gyakran azt jelentik, hogy a vállalati választások alig tükrözhetnek többet, mint egy gumibélyegző a régóta fennálló részvényesek és a meglévő vezetés döntéseire, nem pedig a részvényesek többségére.42
vitathatatlanul a vállalati választások kialakítása visszatartja az egyes részvényesek részvételét. A lakossági részvényesek és azok a részvényesek, akik kis számú vagy alacsony értékű részvényekkel rendelkeznek, gyakran tartózkodnak az éves üléseken való részvételtől vagy a választásokon való részvételtől, mert úgy érzik, hogy nem tudnak reálisan versenyezni az ellenőrző részvényesekkel és a hivatalban lévő igazgatókkal.43 e politikák eredményeként a vállalati választások eredményei általában a meglévő hatalomtulajdonosok és néhány igen befolyásos részvényes akaratát tükrözik a többi részvényesével szemben, akik számszerűen meghaladhatják az ellenőrző részvényesek számát. A legnagyobb hatalommal és vállalati vagyonnal rendelkező egyének előnyben részesítésével a vállalati választási folyamatok inkább plutokratikusak, mint demokratikusak.
1. táblázat