“ki beszél ma az örmények megsemmisítéséről?”

a döntésem Lengyelország megtámadásáról tavaly tavasszal érkezett meg. Eredetileg attól féltem, hogy a politikai konstelláció arra kényszerít, hogy egyszerre csapjak Le Angliára, Oroszországra, Franciaországra és Lengyelországra. Még ezt a kockázatot is vállalni kellett volna.

1938 ősze óta, és mivel rájöttem, hogy Japán nem fog feltétel nélkül csatlakozni hozzánk, és hogy Mussolinit fenyegeti a király tökfejsége és a trónörökös hazaáruló gazembere, úgy döntöttem, hogy Sztálinnal megyek.

végső soron csak három nagy államférfi van a világon, Sztálin, én és Mussolini. Mussolini a leggyengébb, mert képtelen volt megtörni sem a korona, sem az egyház hatalmát. Sztálin és én vagyunk az egyetlenek, akik a jövőt képzelik el, és csakis a jövőt. Ennek megfelelően néhány hét múlva kinyújtom a kezem Sztálinnak a közös német-orosz határon, és vele együtt vállalom a világ újraelosztását.

erőnk a gyorsaságunkban és a brutalitásunkban rejlik. Dzsingisz kán nők és gyermekek millióit vezette mészárlásra-előre megfontolt szándékkal és boldog szívvel. A történelem kizárólag az állam alapítóját látja benne. Számomra közömbös, hogy egy gyenge nyugat-európai civilizáció mit fog mondani rólam.

kiadtam a parancsot-és mindenkit kivégeztetek, aki csak egyetlen kritikát mond -, hogy háborús célunk nem bizonyos vonalak elérése, hanem az ellenség fizikai megsemmisítése. Ennek megfelelően halálfejű alakulataimat-egyelőre csak Keleten-készenlétbe helyeztem azzal a paranccsal, hogy könyörtelenül és könyörtelenül küldjenek halálra lengyel származású és nyelvű férfiakat, nőket és gyermekeket. Csak így nyerhetjük el azt az életteret (Lebensraum), amelyre szükségünk van. Ki beszél ma az örmények megsemmisítéséről?

Kevork B. Bardakjian, Hitler és az örmény népirtás (Cambridge, Massachusetts: a Zoryan Intézet, 1985).
a fenti szöveg a Louis P. Lochnernek Berlinben átadott német dokumentum angol nyelvű változata. Először Lochner-ben jelent meg mi van Németországgal? (New York: Dodd, Mead & Co., 1942), 1-4. A Nürnbergi Törvényszék később L-3-ként vagy USA-28-as bizonyítékként azonosította a dokumentumot. Ugyanazon dokumentum két másik változata a II. és III. függelékben szerepel a német eredeti vö. Akten zur Deutschen Auswartigen Politik 1918-1945, D sorozat, VII. kötet, (Baden-Baden, 1956), 171-172.