az Úr megbízta követőit, hogy tanítsák a bűnbánat és a bűnök bocsánatának üzenetét “minden nemzetnek, kezdve Jeruzsálemben” (Lukács 24:47). Komolyan vették megbízatását, és ennek bizonyítékát látjuk a cselekedetek könyvében. Az első századi tanítványok izgalmas beszámolója, amely a feltámadt Szabadítón keresztül terjeszti az üdvösség jó hírét, Pünkösd napjával kezdődik (ApCsel 2), és azzal zárul, hogy Pál Rómában hirdeti az evangéliumot (ApCsel 28). Vessünk egy pillantást az evangelizációs tevékenységükre.

• ki vett részt az evangelizációban? Az apostolok (ApCsel 5:41,42) csatlakoztak olyan evangélistákhoz, mint Fülöp (ApCsel 21:8). Így tettek az egyház “rendes” tagjai is. Miután heves üldözés támadt Jeruzsálemben, a szétszórt tanítványok mindenhová elmentek prédikálni az igét (ApCsel 8:4; 11:19-21). Nyilvánvaló, hogy az evangelizáció feladatát nem adták át “szakembereknek”. Kétségtelen, hogy egyesek ügyesebbek voltak az örömhír közlésében, mint mások, de “az Úr minden szolgája” arra kapott meghívást, hogy” képes legyen tanítani ” (2timóteus 2:24).

az evangéliumi szentek különböző háttérrel rendelkeztek. Barnabás lévita volt (ApCsel 4:36). Akvila és Priszcilla sátorkészítők voltak (ApCsel 18:2,3). Lukács orvos volt (Kolossé 4:14). Az apostolok között volt halász és adószedő is. Igen, az evangelizáció minden szent számára volt, foglalkozásuktól vagy múltjuktól függetlenül.

• miért igyekeztek Isten gyermekei megtanítani az elveszett embereknek a jó hírt? Bizonyára azért tették, hogy teljesítsék a parancsot, hogy “hirdessék az evangéliumot” (Márk 16:15). Meg voltak győződve arról, hogy az evangéliumnak hatalma van a bűnösök megmentésére (Róma 1:15,16). És törődtek az emberekkel. Azt akarták, hogy az elveszett emberek Jézusban való megváltással legyenek megáldva (Róma 10:1; 3:24).

mi van veled és velem? Mennyire érdekel minket a Nagy Bizottság? Valóban meg vagyunk győződve arról, hogy az evangélium megment? Elég, ha kinyitjuk a szánkat és tanítunk? (ApCsel 8: 35).

• hol vetették el a magot? Az egyház alapításának napján zsidók voltak jelen “minden nemzetből az ég alatt” (ApCsel 2,5). Beteljesedett az a földrajzi fejlődés, amelyet Krisztus felvázolt az evangélium terjesztésére: “Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában, és a föld végéig” (ApCsel 1,8). Külön feljegyzések vannak arról, hogy Afrikából (eunuch, ApCsel 8), Európából (Filippi, ApCsel 16) és Ázsiából (Antiochia, Szíria, ApCsel 11) az evangéliumot tanítják. Ehhez képest, milyen széles körben terjesztik a mai helyi egyházak az evangéliumot?

milyen helyeken tanították a korai keresztények az igét? Salamon tornácának területén (Péter, ApCsel 3), a templomban (apostolok, ApCsel 5:20) és a zsidó zsinagógákban (Pál, ApCsel 17:1,2). Hol máshol? Szekéren (Fülöp, ApCsel 8), népházakban (Péter Kornéliusz házában, ApCsel 10,11), börtönben (Pál Félixnek, ApCsel 24) és a piacon (Pál Athénban, ApCsel 17:17).

általánosságban elmondható, hogy az evangéliumhirdetés nyilvános és privát környezetben történt (ApCsel 5:42). A modern időkben ezt nevezhetjük ” kiegyensúlyozott megközelítésnek.”Természetesen te és én bölcsen tennénk, ha a magán-és a nyilvános tanítás ezen kombinációját követnénk. Röviden: ha egy vagy ötven hallgatóságunk van, legyen az magán vagy nyilvános, használjuk ki az utunkba kerülő lehetőségeket.

• mikor tanították a korai tanítványok az elveszetteket? Ezt egy különleges vallási ünnep napján tették (Pünkösd, ApCsel 2). Ezt szombaton tették, vagyis azon a napon, amikor a zsidók megtartották a szombatot (ApCsel 17:2). Valójában a bibliai feljegyzések azt mutatják, hogy az egyház első századi tagjai naponta tanították az evangéliumot. Az apostolok ezt tették Jeruzsálemben (ApCsel 5:42), Pál Athénban (ApCsel 17:17), és ugyanezt tette Efézusban (ApCsel 19:9).

mivel Krisztus követői oly gyakran tanítottak, nem lep meg minket, amikor azt olvassuk, hogy egy idő alatt az emberek minden nap üdvözültek és hozzáadódtak az Úrhoz (ApCsel 2:47). Amikor látjuk a szentek evangelizációs munkáját, nem döbbentünk meg, amikor azt olvassuk, hogy a helyi egyházak száma “naponta növekedett” (ApCsel 16:5). Testvéreim, mozgalmas életünk és elfoglalt időbeosztásunk ellenére mindannyiunknak időt kell szánnunk az evangelizációra. Az elveszett lelkek számítanak ránk.

• hogyan terjesztették a legkorábbi keresztények az üdvösség hírét Jézus által? Kitartóak voltak az ellenállással szemben (ApCsel 5:28,29), bátrak voltak a veszéllyel szemben (ApCsel 7:51-53), fáradhatatlanul dolgoztak saját testi gyengeségeik ellenére (1 Timóteus 5:23), és részrehajlás nélkül prédikáltak a bűnösöknek (ApCsel 10:34,35). Azt hiszem, tanulhatunk tőlük néhány dolgot, nem ért egyet?

utánozzuk testvéreink evangélista buzgalmát, akik az első században a földön jártak. Tanítsunk és tanítsunk és tanítsunk, amíg a torkunk szárnyalni nem kezd, a testünk elfárad, és a hasunk morogni kezd, amikor annyira elmerülünk a tanításban, hogy elmulasztunk vagy elhalasztunk egy étkezést, mert a régi, régi történet elmesélésével vagyunk elfoglalva. Itt az ideje, hogy az evangelizáció legyen a legfontosabb feladatunk.