a Modern hadviselés a legteljesebb civilizálatlan minden emberi tapasztalat közül. Talán ha elfogadnák az egyenlő szolgáltatás módosítást, ez az információ visszakerülne azokhoz az idiótákhoz, akik megszavazták az atrocitás engedélyezését.

az ország nagy részéhez hasonlóan én is követtem David Motari, a tengerészgyalogos történetét, aki állítólag egy kiskutyát dobott le egy szikláról Irakban.

az egyik dolog, amit lenyűgözőnek találok, az a tény, hogy ez az indokolatlan háború ártatlan irakiak és ártatlan amerikaiak ezreinek halálát okozta. Több ezer amerikai fiú van, akik most kimondhatatlan maradandó sérüléseket és fogyatékosságot szenvednek a hazugságok miatt, amelyek idáig vezettek minket.

mégis egy halott kiskutya kell ahhoz, hogy nemzeti felháborodásunkat feldobja. Mit árul el ez rólunk?

sajnos a felháborodásunk végül is rossz helyre került.

nem vagyok pszichiáter, de ez a cikk az ABC News-ról felvet néhány érdekes kérdést.

az állandó félelem, hogy megsérül vagy meghal, arra késztethette ezt a tengerészgyalogost, hogy agresszióját egy védtelen állaton fejezze ki-mondta több pszichológus.

“a háború legtöbbször a káoszról és a sebesüléstől vagy a haláltól való félelemről szól” – mondta David Spiegel, a Stanford Egyetem Orvostudományi Karának pszichiátriai és viselkedéstudományi professzora és társelnöke. “Tehát folyamatosan szembesülsz ezekkel a félelmekkel, és az egyik módja annak, hogy szembeszállj azzal, hogy megmutatod, hogy te vagy az, aki tehetetlenné tesz más lényeket.”

“a gondolat az, hogy” nem én vagyok az, akit ledobnak egy szikláról, hanem én csinálom ” – mondta Spiegel.

megértem, hogy Motari miért tette ezt. Képzelje el, hogy nem tudta ellenőrizni, hogy Irakba küldték-e vagy sem. Képzeld el, hogy minden nap úgy sétálsz át ezen a helyen, hogy nem tudod, felrobbantanak-e, lelőnek-e, vagy végignézed-e a legjobb barátod halálát. Te is lehet, hogy csak egy kicsit barbár.

semmilyen módon nem mondom, hogy a kutyát a szikláról dobni helyes, indokolt vagy védhető volt. Azt sem mondom, hogy fel kellene bocsátani, sem azt, hogy el kellene kerülnie a felelősséget a tetteiért. Együttérzés = / = ártatlansága mellett érvel.

azt mondom, hogy az internetes disznó-halom Motari igazságtalan. Képzelje el, milyen pszichológiailag sérült volt, hogy ilyen dolgot tegyen. Ha egy veteránra néznénk szétlőtt lábakkal, tele lennénk együttérzéssel iránta, nem igaz?

de amikor ilyen pszichológiai sebet látunk, utáljuk a szenvedő áldozatot?

lehet, hogy kisebbségben vagyok itt, de felszólítok Motari keresztre feszítésének befejezésére. Ha valaki bűnös a szadizmusban és az emberi érzés hiányában, az mi vagyunk-kollektíven. Éljeneztünk, amikor bombáink elkezdtek hullani Irakra. Azt kiabáltuk: “támogassuk csapatainkat.”Újraválasztottuk azokat a bűnözőket, akik ezt az egészet elindították. Azok közülünk, akik nem szurkoltak vagy szavaztak a disznókra, valóban eleget tettünk-e az ellenálláshoz? Mindannyian tehettünk volna többet.

mégis azt akarjuk, hogy David Motari szenvedjen egy kutya megöléséért?

a férfi megsebesült. Ahelyett, hogy jobban bántaná, mutasson némi együttérzést iránta. Tudom, hogy nehéz, de együttérzést mutatni valaki iránt, aki talán nem érdemli meg — ez az igazi együttérzés.

sok gyűlölködő levelet kaptam erre a posztra. Remélem, hogy mindenki megnyugszik, amíg megérti az álláspontomat … nem arról van szó, hogy amit tett, az helyes, megbocsátható, vagy hogy ki kell kerülnie a büntetést.

de ha nem találunk együttérzést iránta, az minket gyöngít… nem őt.

ne légy könyörületes vele *az ő javára* légy együttérző vele mindenki más javára. A motari iránti gyűlölet csak növeli a fájdalmat. Az iránta való együttérzés nagyszerű kezdete egy olyan világnak, ahol az együttérzés uralkodik, nem pedig a kegyetlenség.
legyen az a változás, amelyet látni szeretne a világon — Gandhi