Szent Miklós napi hagyományok

Szent Miklóst nagyon eltérően ünneplik az egész világon. Az Egyesült Államokban karácsony estéjén ajándékokat hoz, Svájcban pedig December hatodikán látogatja meg a gyerekeket. Néha vidám ember, nagy hasával és rózsás arcával, és néha nagyon szigorú és szidja a csintalan gyerekeket—ha például nem mosták meg megfelelően a fogukat. De mindig piros kabátot visel, és fehér szakálla van. A svájci gyerekek kis verseket memorizálnak és szavalnak, amikor Szent Miklós meglátogatja őket. Cserébe narancsot, csokoládét, diót és édes mézeskalácsot ad nekik.

manapság a Mikulásnak sokféle módja van a közlekedésre. Fribourg-ban egy Babalou nevű szamáron ül. N-Dszcenfelsben egy kocsi felveszi őt az erdőből. Brunnenben hajóval utazik a tó felett. Interlakenben vonattal megy. Bázel és Zürich városaiban néha még a motorkerékpárjára is ugrik.

Szent Miklós Napja Szamarak Oberägeri, valamint Unterägeri

a városokban, Oberägeri, valamint Unterägeri, gyerekek fából készült szamár fejüket, hogy a csatolták hosszú botok. Aztán a szamár fejével bekopogtatják a szomszédok ablakát –és egy madzagot húzva kinyitják és bezárják a szamár száját. Nyilvánvalóan nagyon éhes! Van egy zsák a szamár szájához, és a szomszédok cukorkát, mézeskalácsot, csokoládét és egy-két érmét tettek bele.

Szent Miklós-napi parádé K Xhamstersnacht am Rigi

a felvonuláson tizennégyszáz fiú és férfi járja be a falut, akik hagyományos fehér pásztorruhába öltözve harangot hordanak. Mások követik őket, szintén fehérben, hatalmas fejdíszeket viselnek kartonból és színes selyempapírból, amelyeket belülről gyertyák világítanak meg. (A fejdíszeket ifflennek hívják.) A férfiak táncszerű lépésekben haladnak előre, és azt gondolhatja, hogy ólomüveg templomablakokat néz, amelyek lassan haladnak a faluban.

KARÁCSONYI HAGYOMÁNYOK

Karácsonykor ünnepeljük Jézus születését. Karácsonykor minden csodálatosan ünnepi: zene szól, a templomok tele vannak, az emberek a legjobb formájukban öltöznek, és mindenki boldog ünnepi hangulatban van. A családok együtt ünnepelnek, díszítik a fát, énekelnek, sütit sütnek, különleges vacsorákat esznek, és ajándékokat adnak egymásnak. Nem csoda, hogy az idősek és a fiatalok szíve karácsonykor kissé gyorsabban ver.

Yule Log torta Nyugat-Svájcban

a torta annyira szép, hogy szinte nem is akarja megenni! Úgy néz ki, mint egy fa ága, de valójában egy szivacsos torta vajas tejszínes töltelékkel. Egy réteg csokoládé kívül a fa kéreg, és vannak marcipán katicabogarak, levelek és gombák díszítésre. A régi időkben a gazdálkodó családok karácsonykor összegyűltek a kandalló körül, és egy nagy rönköt égettek el, majd szétszórták a hamut a mezőn – köszönhetően a betakarításnak és a jó szerencsének a következő évben. Ma Svájcban szokatlan, hogy van egy kandalló – és nagyon ritka, hogy van egy mező a ház mellett. Ehelyett az emberek egy ünnepélyesen feldíszített asztalnál ülnek, és megesznek egy darab Yule log tortát (B).

harang-harang Morcote-ban

a karácsony előtti kilenc napon és karácsony estéjén Morcote lakói este találkoznak a harangtoronyban, ahol egy hangulatos kandalló található. Mindenki vesz valamit enni vagy inni – egy üveg bort, kolbászt vagy sajtot–, és együtt ülnek egy hosszú asztalnál. Egymás után felkelnek, felmásznak egy létrán a harangokhoz, és kézzel csengetnek, hogy egyszerű, de ünnepi dallamokat készítsenek.

Óriás Cilinderparádé Ziefenben

ezt a jelmezt egyedül nem veheti fel. A nagy fekete cilinderek akár 4 méter (13 láb) magasak, és fa lécekkel és szalaggal kell rögzíteni a helyükön – a Segítő Kezek elengedhetetlenek. A felvonuláson – amelyre karácsony estéjén kerül sor-a legmagasabb kalapok jönnek először, majd a közepes méretű kalapok, majd a normál méretű kalapok következnek. Este kilenc órakor a kíváncsi kinézetű férfiak előre haladnak, időben lépnek a csengő templom harangjainak hangjaira. A legelején egy fehér szakállú férfi van, hosszú bottal, amelyhez Kormos rongy van kötve. Ha túl közel kerülsz egy kalaposhoz, leüt a rongygal. Negyvenöt perc elteltével a felvonulásnak vége, a férfiak pedig a falusi éttermekbe indulnak karácsony estéjén frissítőkért.

karácsonyi díszek Appenzellben

ha valami mást keres, mint egy klasszikus karácsonyfát a nappali díszítésére, Appenzell lakói jó tippet adhatnak. Különleges fakeretet készítenek, és finom ételekkel díszítik: mézeskalács, különleges habcsókszerű süti és alma. A karácsonyt megelőző négy hét minden nap, újabb titbit adnak a kerethez. Karácsony napján a díszek teljesek, és elég látványosak az otthonokban, a kirakatokban és az éttermekben.

tömjén az Appenzell Innerrhodenben

a tömjén kis magjai borostyánszínűek. Amikor izzó parázsra kerül, aromás parfümöt bocsátanak ki. Amikor egy füstölőt helyeznek el, otthonokat, műhelyeket és istállókat áldanak meg. Ez az, amit az emberek Appenzell csinálni karácsony estéjén. És csitt! Azt mondják, hogy karácsony estéjén az állatok az istállóban beszélik az emberi nyelvet. Olyan csendesnek kell lenned, amennyire csak tudsz, és hallgatnod kell arra, amit mondanak.

szilveszteri hagyományok

az év vége azt jelenti, hogy itt az ideje egy nagy ünnepnek. Tehát, hogy a tűzijáték és petárdákat! Nyisd ki a pezsgőt a felnőtteknek és a szénsavas almalét a gyerekeknek! De az elmúlt napokban, nem volt több Szilveszter, mint szórakozás. Akkoriban az emberek azt hitték, hogy az alvilág ajtaja tárva – nyitva volt a karácsony és a háromkirály napja közötti tizenkét éjszaka alatt – az úgynevezett durva éjszakák -, és hogy a gonosz szellemek és a halottak lelkei felemelkedhetnek világunkba, és repülhetnek az éjszakai égbolton, félelmet és rettegést terjesztve. A tűzijáték, amit ma is használunk, emlékeztet arra, hogy a zajt és a tüzet arra használták, hogy távol tartsák a szellemeket és a koboldokat. Egyes hagyományokban még mindig érzékelheti a démonok ősi félelmét.

tábortűz St Gallenben

lehetséges, hogy a rémisztő teremtmények még rosszabb démonokat is el tudnak űzni? Igen – ez az, és pontosan ez az, amit a máglya hagyomány St Gallen szól. Van egy legenda a kegyetlen Rappenstein lovagról, aki annyira gonosz volt, hogy elátkozták és örökre kitiltották egy kanyonba a föld mélyén. Csak szilveszterkor tud megszökni. De ahogy lovagol a fehér ló a városban, a máglya építők készen állnak rá. Szörnyű ricsajt csinálnak racsnisokkal és harangokkal. Énekelnek, hogy varázsoljanak és táncoljanak a tűz körül állati csontokból és fogakból készült félelmetes maszkokkal. És elégetnek egy rondát, ami úgy néz ki, mint a kegyetlen Rappenstein lovag. Így küldik vissza a szörnyet a szakadékba – legalább még egy évre. . . .

boróka Parádé Laupenben

“jönnek! Jönnek!”Durva karakterek egy csoportja száguld le a dombról a kastélyból a faluba. Van egy vezér tizenkét seprűemberrel, és a jelmezük elég ahhoz, hogy megijesztse a legbátrabb lelket. Ijesztő fa maszkokat viselnek, és hosszú, orsós borókaseprűket cipelnek. A disznóhólyagok furcsa léggömbként lógnak az övükön. Mögöttük a harangozók fülsiketítő hangot adnak. Amikor a férfiak megérkeznek a faluba, kört alkotnak. Lassan leeresztik seprűiket, és a bámészkodók tömegébe vezetik őket-ez elriasztja a gonosz szellemeket. A boróka ősi gyógyszer, és a hegyekben az emberek még mindig füstölőként égetik a borókát, hogy megakadályozzák a gonosz szellemeket otthonaikban és istállóikban.

az alábbi részleteket vették át a Feste & br Xhamuche in der Schweiz című könyvből, amelyet az észak-déli kiadás adott ki a svájci fesztiválokról és szokásokról, Barbara Piatti írta és Yvonne Rogenmoser illusztrálta, és amely arra hívja fel a figyelmet, hogy Svájc mind a négy nyelvi régiója élénk és színes hagyományaik révén.

a Mary Carozza által lefordított könyv angol kiadása 2020 tavaszán jelenik meg.