gondolkodott már azon, hogy miért kell gyónni, vagy miért nem vallhatja be bűneit közvetlenül Istennek anélkül, hogy papnak kellene vallania? Íme néhány válasz a bűnbánat szentségével kapcsolatos leggyakoribb kérdésekre, amelyeket Donncha Atya a Ferenc pápával való gyónás szépségéből von le Haodha:

miért kell bocsánatot kérnem, Isten nem bocsáthat meg nekem?

az Úr irgalma kimeríthetetlen azok számára, akik megbocsátást keresnek. Isten tiszteletben tartja szabadságunkat, szabadon kell kérnünk bűneink bocsánatát. “Isten, aki nélküled teremtett téged, nem fog megmenteni nélküled” – mondja Szent Ágoston. Az isteni kegyelem és az emberi szabadság együtt munkálkodik lelkünk üdvösségéért. Isten, az Atya “nem csak nyitva hagyja előttünk az ajtót, hanem vár ránk” – mondta Ferenc pápa. “Részt vesz a gyermekeinek várakozásában”. Nekünk kell eldöntenünk, hogy belépünk-e Isten irgalmasságának kapujába.

miért van szükségem vallomásra?

mindannyian arra kaptunk meghívást, hogy szentek legyünk. A keresztségben megkapjuk Isten új életét, a szentség életét, amelyet a fehér keresztelési ruha szimbolizál. Bukott természetünk gyengesége miatt azonban hajlamosak vagyunk a bűnre, és valóban elesünk a mennyország felé vezető utunk során. Ezért tanítja a Szentatya, hogy”a megtérés nem egy pillanat vagy egy év kérdése, hanem egy egész életen át tartó vállalkozás”. Valóban, “ez a mi életünk: folyamatosan feltámadni és folytatni utunkat”.

a gyónás javítja-e az Istennel való kapcsolatomat?

a kiengesztelődés szentsége rendkívül gyümölcsöző, mivel lehetőséget ad arra, hogy bocsánatot kérjünk Istentől, aki mindent nekünk adott, és a kereszten a legnagyobb mértékben bizonyította szeretetét. “Isten megmutatta irántunk való szeretetét, amikor még bűnösök voltunk, Krisztus meghalt értünk” (Róm 5,8). Tudjuk, mennyire fontos számunkra az emberi kapcsolatokban, hogy bocsánatot tudjunk mondani azoknak, akiket bármilyen módon megbántottunk vagy megsértettünk. Minél közelebb van hozzánk az ember, szülő, testvér, kedves barát, annál mélyebb a bánatunk. Annak érdekében, hogy kifejezzük bánatunkat szeretetteljes barátunknak, Jézus Krisztusnak, és elnyerjük megbocsátását, rendelkezünk a gyónás szentségével.

mit tegyek, ha nehezen tudok gyónni?

amikor nehezen tudunk gyónni, jól tesszük, ha kérjük az Úrtól a kegyelmet, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy közeledjünk ehhez a szentséghez. Különleges módon kérhetjük Máriát, az irgalmasság anyját, hogy vezessen minket fiához, hogy bátorítson minket, ahogy Kánában tette, hogy megtegyük, amit mond nekünk(vö. Jn 2,5).

amikor gyónni megyek, valóban sajnálnom kell a bűneimet?

a Katolikus Egyház Katekizmusa világosan megmagyarázza a három “bűnbánó cselekedetet”, nevezetesen a bűnbánatot, a bűnök Megvallását és a megelégedést (nn. 1450-1459). A bűnbánó cselekedetei között a” bűnbánat ” vagy a bűn iránti bánat foglalja el az első helyet. Ezt a bűnbánatot “tökéletesnek” nevezzük, ha olyan szeretetből fakad, amely által Istent mindenek felett szeretik, és “tökéletlennek” (más néven “lemorzsolódásnak”), ha a bűn csúfságának vagy az örök kárhozattól való félelemnek és a bűnöst fenyegető egyéb büntetéseknek (a félelem bűnbánatának) a megfontolásából származik. Miközben arra kell törekednünk, hogy mindenek felett szeressük Istent, és ezáltal tökéletes bűnbánatot érjünk el, a tökéletlen bűnbánat is Isten ajándéka, és a gyónásban való szentségi feloldozás által válik teljessé. Valójában a bűnbánat szentségéhez való közeledés már a bűn iránti szomorúság kifejezése. A bűn iránti bánatunk magában foglalja a “módosítás célját” vagy az elhatározást, hogy nem vétkezünk újra. Ennek gyakran nagyon gyakorlati következményei vannak, például a “bűn alkalmainak” elkerülése, nevezetesen olyan helyek vagy helyzetek, amelyek általában bűnhöz vezetnek.

vannak-e olyan bűnök, amelyek túl nagyok, vagy túl gyakran történnek ahhoz, hogy Isten megbocsásson?

időnként egyesek úgy vélik, hogy bizonyos bűneiket nem lehet megbocsátani, talán azért, mert túl súlyosnak és megbocsáthatatlannak tűnnek, vagy talán azért, mert
hosszú ideig távol voltak a gyónástól. Ahogy Ferenc pápa mondja:

” senkit sem lehet kizárni Isten irgalmából… mennyi szeretettel néz ránk Jézus! Mennyi szeretettel gyógyítja meg bűnös szívünket! A bűneink soha nem ijesztik meg. Gondoljunk csak a tékozló fiúra, aki, amikor úgy döntött, hogy visszatér az apjához, fontolgatja, hogy beszédet mond, de az Atya nem hagyja, hogy beszéljen. Átöleli őt (vö. Lk 15,17-24). Így van velünk Jézus. Atyám, oly sok bűnöm van … de örülni fog, ha elmész: ilyen szeretettel ölel át! Ne félj … ne felejtsd el, hogy Isten mindent megbocsát, és mindig megbocsát. Soha ne fáradjunk megbocsátást kérni.”

miért kell mennem gyónni egy papnak? Nem vallhatom be őket négyszemközt a szívemben?

“először”, ahogy Ferenc pápa elmagyarázza: “a bűneink megbocsátása nem olyasmi, amit magunknak adhatunk. Nem mondhatom: megbocsátom a bűneimet. A megbocsátást kérik, mástól kérik, és a gyónásban bocsánatot kérünk Jézustól. A megbocsátás nem a saját erőfeszítéseink gyümölcse, hanem inkább ajándék”.

másodszor, amint azt Szent János evangéliumának huszonegyedik fejezetében láttuk, a feltámadt Úr egyházában a papokra bízta a bűnök megbocsátásának küldetését és hatalmát. Az egyház
az a hely, ahol Krisztus itt és most folytatja az üdvösség művét a Szentlélek ereje által.

továbbá a bűnök, még a legrejtettebbek is, hatással vannak másokra, különösen a hitbeli testvéreinkre. Az Isten elleni vétség az ő népe elleni vétség is, ezért kell bocsánatot kérni az egyháztól a pap személyében, aki az egyház szent szolgája. Ahogy Ferenc pápa mondja: “Isten megbocsát minden bűnbánó bűnösnek, személyesen, de a keresztény Krisztushoz van kötve, Krisztus pedig egyesül az egyházzal”.

van-e emberi haszna annak, ha valaki gyónni megy egy papnak?

a papnak való gyónás pszichológiailag és érzelmileg is hasznos ahhoz, hogy tehermentesítsük magunkat. Ezenkívül a feloldozás szavai, amelyeket a gyónásban hallunk, a megbocsátás külső bizonyosságát nyújtják, ami nagyon fontos a belső békénk szempontjából.

miért kell bűnbánatot végeznem a gyónás után?

Ferenc pápa azt mondja: “Isten irgalmasságával és megbocsátásával túlmutat az igazságosságon. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az igazságosságot le kellene értékelni vagy feleslegessé kellene tenni. Ellenkezőleg: aki hibázik, annak meg kell fizetnie az árát”. A jóvátétel nem egy kérlelhetetlen Isten kielégítésének a kérdése, hanem inkább az igazságosság, az Isten iránti szeretet és emberi természetünk követelménye. Ahogy a pápa a papok nagy összejövetelén mondta:”Az irgalom…nem zárja ki, hanem magában foglalja azt az igazságos kötelezettséget, hogy a lehető legnagyobb mértékben vezekeljünk a helytelenül elkövetett bűnökért”.

milyen előnyökkel jár a gyakori gyónás?

ez a szentség a mérhetetlen kegyelem, a folyamatos megtisztulás és az Istennel való növekvő bensőségesség forrása. Nemcsak bűneink megbocsáttatnak, hanem megkapjuk azt a lelki erőt is, amelyre szükségünk van a keresztény csata folytatásához azáltal, hogy növekszik az erényekben.

mi van, ha továbbra is ugyanazokat a bűnöket követem el?

néha zavarhat minket az a gondolat, hogy bűneink mindig ugyanazok. XVI. Benedek egy katekézisben nagyon hatékonyan foglalkozott ezzel a kérdéssel Az elsőáldozó gyermekek ezreinek:

“nagyon hasznos, ha bizonyos rendszerességgel gyónunk. Ez igaz: bűneink mindig ugyanazok, de legalább hetente egyszer takarítjuk otthonainkat, szobáinkat, még akkor is, ha a szennyeződés mindig ugyanaz; annak érdekében, hogy tisztaságban éljünk, hogy újrakezdjük. Ellenkező esetben a szennyeződés nem látható, de felhalmozódik. Valami hasonló mondható el a lélekről, nekem is: ha soha nem megyek gyónni, a lelkemet elhanyagolják, és végül mindig elégedett vagyok magammal, és már nem értem, hogy keményen kell dolgoznom a fejlődésért, hogy fejlődnöm kell. És a léleknek ez a megtisztítása, amelyet Jézus a gyónás szentségében ad nekünk, segít abban, hogy tudatunkat éberebbé, nyitottabbá tegyük, és így segít lelkileg és emberi személyként is éretté válnunk… nagyon hasznos a rendszeres gyónás, hogy elősegítsük a lélek tisztaságát és szépségét, és napról napra éretté váljunk az életben.”